Azt nem tudom,hogy egy gyereknél, hogy lehet megállapítani azt,hogy tehetséges rajzos, de rólam ezt mondták.
Általános iskola 5. osztályáig végülis semmilyen komoly változás nem történt a dologgal kapcsolatban, de ott akkor, kaptunk egy új rajz tanárt. Új hely, új osztály, új tanár. Kingli Jánosnak hívták, elég érdekes személyiség volt. Az osztály kb. 95 % nem kedvelte,na én első perctől fogva szerettem az óráit. Talán lehet azt mondani, hogy Ő "fedezte" fel, hogy van érzékem a rajzoláshoz. Biztatott, hogy rajzoljak még többet és állandóan szorgalmik tömkelegével jártam órákra. Rajzoltam mindent, emlősöket,madarakat, vadállatokat,kutyát, macskát mindenféle- fajta állatot,csak embert nem.Persze, hogy dicséretes ötös volt a bizonyítványom év végén. Egyszer rajzolt nekem egy lovat, egy fekvő kiscsikót,arra már nem emlékszem,hogy volt-e valamilyen eseménye a dolognak vagy csak úgy csinálta a képet,de én annak annyira örültem....a mai napig meg van, tökéletes állapotban. Szerintem Kingli tanár úr is meglepődne,ha egyszer megmutatnám neki a rajzot,hogy a mai napig meg van. Általános iskola után gimiben,már nem volt senki aki így "felkaroljon",igazából le is állt a rajzolásom, talán ötös se voltam év végén, bár ahogy emlékszem nem is érdekelt. Gimi végeztével kezdtem el rajzolgatni ,de nem komolyan,míg meg nem ismerkednem a mostani párommal és rá egy másfél évre kiderült,hogy ismer egy festőt Békéscsabán aki egyébként mesterfodrász is. El kezdtem nyúzni páromat,hogy menjünk,beszélgessünk vele hátha tanítana és fejlődhetnék. Azt a mai napig nem tudom,hogy mi inspirált akkor, hogy én feltétlenül rajzolást akarok tanulni. Felvettük vele a kapcsolatot 2006 tavaszán. Szeverényi Mihálynak hívták és rövid egyeztetés után elhívott minket a műtermébe. Meglehetősen vallásos ember ez nagyon hamar kiderült és aki éppen akkor készített egy ember nagyságú képet a kifeszített Jézus Krisztusról. Ránézésre már készen volt kép, legalábbis nekem laikusnak úgy tűnt, de ő mondta,hogy nem még nagyon sok munkája lesz rajta. Az államat vissza raktam a helyére,mivel meglehetősen leesett a kép láttán. A festmény az egyik békéscsabai templomot díszíti, elég nagy rendezvény volt az átadásán.
Megnézte a rajzaimat,megkérdezte hogy tényleg én csináltam-e őket és használtam-e hozzá indigót. Nem mondom,indigót sose használtam,ezek a rajzok csak úgy jöttek. Akkoriban szokásom volt,(meg végülis ,még ma is) hogy idézeteket írtam a rajzaimhoz. Nem könyvből kiírt idézeteket,hanem a saját én általam írt idézeteket írtam rá a rajzokra, úgy mond a rajz "ihletet" meg,mire kész lettem a rajzzal a fejemben már meg volt a szöveg. Na erre kérdezett rá Szeverényi,hogy honnan írtam ki őket,erre volt az a válaszom,hogy a fejemből. Azon már gondolkoztam egy párszor,hogy emiatt a mondat miatt vállalta a tanításomat vagy tényleg látott bennem annyi tehetséget,hogy érdemes legyen velem foglalkozni. A lényeg az,hogy szerintem ez az idézet írogatásom nagyon megtetszett neki,meg lehet,így utólag vissza gondolva a látott fantáziát a kezdetleges rajzaimban.
Megegyeztünk az árban,meg abban is,hogy kijelentettem,hogy nem vagyok hajlandó,se kockát meg almát rajzolni,meg semmi ilyesmi "hülyeséget".Tanítson,úgy,hogy lovakat rajzolunk.
Ok,mondta,de azt meg én tudjam,hogy lovat és embert a legnehezebb rajzolni. Nem baj, csináljuk.
Az biztos,hogy nagyon jó tanárhoz mentem. Mondta,hogy grafikákkal kezdünk utána csak a színesekkel,jó mondom,nekem az is bőven elég,ha megtanít grafikázni,nem hoztak lázba a színes rajzok. Megtanított mindenre,a tónusok használatára,a tónus átmenetekre azt,hogy nézem a fényhatásokat ,azt,hogy nem mindig azt rajzoljuk amit láttunk és ami talán a legnehezebben ment az arányok betartását. Rengeteg gnóm lovat rajzoltam,mire tudtam annyira igényes lenni magammal és a rajzaimmal kapcsolatban,hogy az utolsó szál sörény is jó helyen volt,a megfelelő méretben.Rendszeresen házi feladataim voltak,eleinte örültem,ha egy rajzot megcsináltam valahogy,aztán a nyár felé,már kettő is ment,meg szépen lassan megjelentek a színes pasztellrajzok.
A pasztell ceruzákról tudni kell,hogy a család kis híján leült mikor meglátta, hogy mennyibe kerülnek. Egy garnitúra ami ha jól tudom 12 db-os valami 5000 valamennyi volt már akkoriban is darab ceruzát nem lehet venni,csak garnitúrát. A kréta változata olcsóbb,de azzal nem lehet finom részeket megcsinálni. Na mindegy beruházunk,ilyet is olyat is,meg azért a Mestertől is kaptam egy párat. Imádtam Hozzá órára járni. És hála neki,hogy megtanított a pasztellrajzok elkészítésére,mert megtanította a színkeverést.A nyár végére már egészen kifinomultak a rajzaim,nem volt gond a arányokkal sem. Sőt már próbáltam profitálni a rajzokból egy párat sikerült eladni,sőt akkoriban volt talán egy megrendelésem is. Azt a boldogságot......
Egyre kevesebbet jártam,bár mondjuk nem azért mert nem akartam menni,hanem időbeli dolgok miatt .Misi foglalkozott fogyatékosokkal is,tanította őket rajzolni,sőt ha jól emlékszem csak velük foglalkozott,úgy mond én voltam csak a "normális kivétel". Az a lényeg,hogy végülis kiszorultam az időből.
De a rajzolást nem hagytam abba,sőt egyre inkább csináltam. Akkoriban jártam a Kodolányi Főiskolára,az igazgatónak annyira megtetszettek a rajzaim,hogy kettőt bekereteztetett és kirakta az irodájába. A fiának meg az tetszett meg amilyen stílusban rajzolok,ezért kapásból rajzoltatott velem 3 kutyát. Nagyon féltem tőle,hogy fog sikerülni,mivel előtte mindig csak lovakat rajzoltam.De sikerült és tetszett nekik,bár a rajzokra már nem nagyon emlékszem,hogy milyenek lettek mert se fénykép se fénymásolat nincs róluk. Későbbiekben vagy másfél év múlva megkérdezte,hogy galambokat vállalok-e,a válasz igen volt,de mondtam,hogy ha esetleg nem sikerülne vagy nem tetszene,akkor maradjunk annyiban hogy marad nálam a rajz és nem kell kifizetni.Ok. Hál istennek tetszettek,meg egész jól sikerültek.Ők azok:
De azért ebből a madár rajzolásból nem csinálunk sportot. De utólag nézve biztos bele nyúlnék és változtatnék a rajzon.Az ilyen kitérések adtak önbizalmat,hogy nem csak lovat "tudok" rajzolni és önbizalom az nagyon kell,főképp nekem,meg nagyon kellettek a kritikák,hogy tudjak fejlődni.
Azt,hogy kinek mint köszönhetek még a kritikák kapcsán majd a következő részben.
Első felvonásban talán ennyit a rajz karrieremről,szerintem még kétszer ennyit lehetne írni,de talán most ennyi elég.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése