2010. május 9., vasárnap

Rajzolás

Már kicsi koromban is mindig firkálgattam valamit,és lenyügöztek a szép rajzok,még olyan egyszerűbb formában is mint pl. apám egyik grafikája,pedig Ő sose rajzolt csak egy hasra csapásra készült kép volt.
Azt nem tudom,hogy egy gyereknél, hogy lehet megállapítani azt,hogy tehetséges rajzos, de rólam ezt mondták.
Általános iskola 5. osztályáig végülis semmilyen komoly változás nem történt a dologgal kapcsolatban, de ott akkor, kaptunk egy új rajz tanárt. Új hely, új osztály, új tanár. Kingli Jánosnak hívták, elég érdekes személyiség volt. Az osztály kb. 95 % nem kedvelte,na én első perctől fogva szerettem az óráit. Talán lehet azt mondani, hogy Ő "fedezte" fel, hogy van érzékem a rajzoláshoz. Biztatott, hogy rajzoljak még többet és állandóan szorgalmik tömkelegével jártam órákra. Rajzoltam mindent, emlősöket,madarakat, vadállatokat,kutyát, macskát mindenféle- fajta állatot,csak embert nem.Persze, hogy dicséretes ötös volt a bizonyítványom év végén. Egyszer rajzolt nekem egy lovat, egy fekvő kiscsikót,arra már nem emlékszem,hogy volt-e valamilyen eseménye a dolognak vagy csak úgy csinálta a képet,de én annak annyira örültem....a mai napig meg van, tökéletes állapotban. Szerintem Kingli tanár úr is meglepődne,ha egyszer megmutatnám neki a rajzot,hogy a mai napig meg van. Általános iskola után gimiben,már nem volt senki aki így "felkaroljon",igazából le is állt a rajzolásom, talán ötös se voltam év végén, bár ahogy emlékszem nem is érdekelt. Gimi végeztével kezdtem el rajzolgatni ,de nem komolyan,míg meg nem ismerkednem a mostani párommal és rá egy másfél évre kiderült,hogy ismer egy festőt Békéscsabán aki egyébként mesterfodrász is. El kezdtem nyúzni páromat,hogy menjünk,beszélgessünk vele hátha tanítana és fejlődhetnék. Azt a mai napig nem tudom,hogy mi inspirált akkor, hogy én feltétlenül rajzolást akarok tanulni. Felvettük vele a kapcsolatot 2006 tavaszán. Szeverényi Mihálynak hívták és rövid egyeztetés után elhívott minket a műtermébe. Meglehetősen vallásos ember ez nagyon hamar kiderült és aki éppen akkor készített egy ember nagyságú képet a kifeszített Jézus Krisztusról. Ránézésre már készen volt kép, legalábbis nekem laikusnak úgy tűnt, de ő mondta,hogy nem még nagyon sok munkája lesz rajta. Az államat vissza raktam a helyére,mivel meglehetősen leesett a kép láttán. A festmény az egyik békéscsabai templomot díszíti, elég nagy rendezvény volt az átadásán.
Megnézte a rajzaimat,megkérdezte hogy tényleg én csináltam-e őket és használtam-e hozzá indigót. Nem mondom,indigót sose használtam,ezek a rajzok csak úgy jöttek. Akkoriban szokásom volt,(meg végülis ,még ma is) hogy idézeteket írtam a rajzaimhoz. Nem könyvből kiírt idézeteket,hanem a saját én általam írt idézeteket írtam rá a rajzokra, úgy mond a rajz "ihletet" meg,mire kész lettem a rajzzal a fejemben már meg volt a szöveg. Na erre kérdezett rá Szeverényi,hogy honnan írtam ki őket,erre volt az a válaszom,hogy a fejemből. Azon már gondolkoztam egy párszor,hogy emiatt a mondat miatt vállalta a tanításomat vagy tényleg látott bennem annyi tehetséget,hogy érdemes legyen velem foglalkozni. A lényeg az,hogy szerintem ez az idézet írogatásom nagyon megtetszett neki,meg lehet,így utólag vissza gondolva a látott fantáziát a kezdetleges rajzaimban.
Megegyeztünk az árban,meg abban is,hogy kijelentettem,hogy nem vagyok hajlandó,se kockát meg almát rajzolni,meg semmi ilyesmi "hülyeséget".Tanítson,úgy,hogy lovakat rajzolunk.
Ok,mondta,de azt meg én tudjam,hogy lovat és embert a legnehezebb rajzolni. Nem baj, csináljuk.
Az biztos,hogy nagyon jó tanárhoz mentem. Mondta,hogy grafikákkal kezdünk utána csak a színesekkel,jó mondom,nekem az is bőven elég,ha megtanít grafikázni,nem hoztak lázba a színes rajzok. Megtanított mindenre,a tónusok használatára,a tónus átmenetekre azt,hogy nézem a  fényhatásokat ,azt,hogy nem mindig azt rajzoljuk amit láttunk és ami talán a legnehezebben ment az arányok betartását. Rengeteg gnóm lovat rajzoltam,mire tudtam annyira igényes lenni magammal és  a rajzaimmal kapcsolatban,hogy az utolsó szál sörény is jó helyen volt,a megfelelő méretben.Rendszeresen házi feladataim voltak,eleinte örültem,ha egy rajzot megcsináltam valahogy,aztán a nyár felé,már kettő is ment,meg szépen lassan megjelentek a színes pasztellrajzok.
A pasztell ceruzákról tudni kell,hogy a család kis híján leült mikor meglátta, hogy mennyibe kerülnek. Egy garnitúra ami ha jól tudom 12 db-os valami 5000 valamennyi volt már akkoriban is darab ceruzát nem lehet venni,csak garnitúrát. A kréta változata olcsóbb,de azzal nem lehet finom részeket megcsinálni. Na mindegy beruházunk,ilyet is olyat is,meg azért a Mestertől is kaptam egy párat. Imádtam Hozzá órára járni. És hála neki,hogy megtanított a pasztellrajzok elkészítésére,mert megtanította a színkeverést.A nyár végére már egészen kifinomultak a rajzaim,nem volt gond a arányokkal sem. Sőt már próbáltam profitálni a rajzokból egy párat sikerült eladni,sőt akkoriban volt talán egy megrendelésem is. Azt a boldogságot......
Egyre kevesebbet jártam,bár mondjuk nem azért mert nem akartam menni,hanem időbeli dolgok miatt .Misi foglalkozott fogyatékosokkal is,tanította őket rajzolni,sőt ha jól emlékszem csak velük foglalkozott,úgy mond én voltam csak a "normális kivétel". Az a lényeg,hogy végülis kiszorultam az időből.
De a rajzolást nem hagytam abba,sőt egyre inkább csináltam. Akkoriban jártam a Kodolányi Főiskolára,az igazgatónak annyira megtetszettek a rajzaim,hogy kettőt bekereteztetett és kirakta az irodájába. A fiának meg az tetszett meg amilyen stílusban rajzolok,ezért kapásból rajzoltatott velem 3 kutyát. Nagyon féltem tőle,hogy fog sikerülni,mivel előtte mindig csak lovakat rajzoltam.De sikerült és tetszett nekik,bár a rajzokra már nem nagyon emlékszem,hogy milyenek lettek mert se fénykép se fénymásolat nincs róluk. Későbbiekben vagy másfél év múlva megkérdezte,hogy galambokat vállalok-e,a válasz igen volt,de mondtam,hogy ha esetleg nem sikerülne vagy nem tetszene,akkor maradjunk annyiban hogy marad nálam a rajz és nem kell kifizetni.Ok. Hál istennek tetszettek,meg egész jól sikerültek.Ők azok:
De azért ebből a madár rajzolásból nem csinálunk sportot. De utólag nézve biztos bele nyúlnék és változtatnék a rajzon.Az ilyen kitérések adtak önbizalmat,hogy nem csak lovat "tudok" rajzolni és önbizalom az nagyon kell,főképp nekem,meg nagyon kellettek a kritikák,hogy tudjak fejlődni.
Azt,hogy kinek mint köszönhetek még a kritikák kapcsán majd a következő részben.
Első felvonásban talán ennyit a rajz karrieremről,szerintem még kétszer ennyit lehetne írni,de talán most ennyi elég.
Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések: